Egy blog az egészségről és a szépségről.

Mindenkinek.

Starttól a célig

Aki szülő, tudja, nem kívánhat többet, mint gyermeke egészségét és örömét. Ebben segít a mozgás. Amellett, hogy egyszerre szentesíti a célokhoz vezető eszközöket, kiegyensúlyozott ölelést ígér azoktól, akiket a legjobban szeretünk. Nézzünk bele a gyerekek és a sport közös világába!

Nemrég arról írtam, hogyan támogathatnák a gyermekeket az egészséges étkezés felé vezető úton. Majd újabb kérdések kerültek szembe vele: rendben van, hogy a fiatalok fogékonyabbak a vitamindús táplálkozásra, de ez vajon önmagában elég a fitt életmódhoz? A válasz nyilvánvaló, sokat segít, sőt, ez mindennek alapja, ugyanakkor nem kerülhetjük el a mozgás fontosságát sem. Ez a jó egészségügyi állapot másik mozgatórugója. A sport egyszerre támogatja a fizikai jóllétet és a lelki egyensúlyt. A rendszeres mozgást választó gyermekek kiegyensúlyozottabbak, fogékonyabbak a tanulásra és szociális képességeik fejlettebbek. De mindenekelőtt arra kell választ találnunk, hogy miként segítsük gyermekeinket a sportolás útján, milyen sportágban támogassuk őket és milyen erőbedobással? Hol az egyéni felelősségünk a gyerekek vs. sport kérdésben?

Mikor van itt az alkalmas idő?

Az oktatási intézmények tömérdek sportfoglalkozást kínál, a legnépszerűbb labdajátékoktól az egészen újkeletű, talán még idegen szavakkal bombázó tevékenységekig. Hogy csemeténk melyiket szereti meg, az egyéni képességein, sikerélményein, a közösségen és az edzőn múlik. Valahogy ebben a sorrendben érdemes megvizsgálni a sportlehetőségeket. Tegyük fel, hogy a hétéves lányunk elénk áll és kedves daccal kijelenti: márpedig táncos lesz. Mind tudjuk, mi a teendő. A tánciskola kiválasztásánál figyeljük a fenti pontokat, ha szerencsénk van, ezután már csak támogatnunk kell gyermekünket a sporttal járó küzdelemben. És, ha nem? Annyi opció közül választhatunk, hogy ezen igazán nem érdemes szomorkodni. A sportág kiválasztását bízzuk a kicsire, bármennyire keveset tud még a világról, a megérzései és a gyermeki őszinteség segíteni fogja.

A lényeg, hogy mozogjon.

Na, és ha semmi sem vált be? Miért nem vesszük elő a biciklit, a túracipőt, az edzőnadrágot, hogy ezzel motiváljuk a közös fizikai kikapcsolódásra? Mint az előző, fiatalokkal foglalkozó cikkemből is tudjuk, a kedvet mindig megelőzi a minta. Anyukák, apukák, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, sosem lesz tökéletes alkalom a sportolásra, ne húzzuk rétestészta módjára a családi mozgás örömét! Néhány kilométer nekünk is jót fog tenni.

Mértékkel!

Ismerek egy sportpszichológust, aki arra tette fel az életét, hogy tizenéves sportolókat segítsen a mentális felkészülésben és feldolgozásban. Csak az elmúlt évben – pandémia ide vagy oda – több száz gyerekkel dolgozott együtt, akik már önrontáshoz folyamodtak. A tornász lányok a ruha alatt ejtettek vágásokat, durva kaparásokat a testükön, a fiúk étkezési nehézségeket állítottak maguk elé szándékosan. A szakember eleinte csak ámult a látottakon, majd leült ezekkel a sportolókkal, hogy megnyissa kicsi, sebzett szívüket. Kiderült, hogy a kezdeti lelkesedésből megfelelési kényszer lett, abból pedig súlyos szorongás. A fiatalok nem mertek beszélni edzőjükkel, szüleikkel, barátaik gúnyolódása pedig még nagyobb problémát okozott.

A sportpszichológus ekkor eltiltotta a gyerekeket az élsporttól, természetesen megfelelő mértékben, hiszen a hirtelen leállás nagy kockázattal jár. A fiatalok túlnyomó többsége néhány hónap múlva búcsút intett a dobogóknak, a hajnali edzéseknek és velük együtt az önrontásnak is. Helyette új közösségben mozogtak, hol egy héten egyszer, hol kétszer, de egészséges mértékben. Akit tehát feszélyez a ránehezedő súly – márpedig egy fiatal szemét frusztrál, és valljuk be, a miénket is – ne hajtsa magát árokszélre. Végképp ne tegyük ezt azokkal, akiket egykor szívünk alatt hordoztunk. Tartsuk észben: a sport nem egyenlő a kényszerrel, a mozgás az undorral. De mindenekelőtt azt, hogy a sport egyenlő az egészséggel, a mozgás a kiegyensúlyozottsággal.

Tanítsuk gyermekeinket a jó mozgás örömére és figyeljük az elakadásra mutató jeleket. Hiszen a cél sosem lehet szenvedések árán szerzett fényes érem. A cél legyen egészséges gyermek.

A start a testünk, az út mi vagyunk hozzá!

Share on facebook

Kapcsolódó cikkek

Értesülj az újdonságokról!

Iratkozz fel a heti hírlevelünkre

Kapj értesítést az új cikkeimről