Vannak erre már tudományos definíciók is, de most erről nem beszélnék, inkább egy személyes megközelítéssel élnék: szóval akkor vagyok egyensúlyban, ha reggel úgy kelek fel, hogy van kedvem elkezdeni a napot. Ha napközben senki nem szól rám, hogy kedvetlen vagyok, este pedig úgy hajtom álomra a szemem, hogy előtte elégedetten gondolom végig, mi történt velem, majd sóhajtok egyet és azt mondom magamnak: no, aludjunk egy kicsit. Merthogy már kezdeném az újabb napot.
De mi kell ahhoz, hogy az ember érezze ezt a lelki egészséget?
1. Ha kell, csend és nyugalom
Az embernek szüksége van arra, hogy fáradalmait pillanatokra is kipihenje, kikapcsoljon, megálljon egy pillanatra. Időt kell szakítani a relaxációra, egy tea, egy kávé vagy egy céltalan séta, akár tévézés formájában. Pár percre, ami csak rólam szól, ahogy én akarom.
2. Munka, és ha kell, pörgés, igyekezet
Muszáj érezni, hogy amit csinálok, az hasznos, annak van értelme, és legfőképpen érezni, hogy szeretem a munkám. Ehhez társul jó esetben az anyagi és erkölcsi megbecsülés. Ennek hiánya feszültséget okozhat, gyomorideget, nem is kell folytatni, mihez vezethet mindez.
3. Megfelelő és komfortos munkahelyi és otthoni környezet
Harmóniában kell lenni azzal a közeggel, ahol mindennapjainkat eltöltjük. Ha szeretjük a rendet, a tisztaságot, törekedjünk is rá. Én például szeretek takarítani, mosogatni, egyszerűen azért, mert utána JÓ. Jó ránézni a lakásra, az ágyra, az otthonomra. Már ennek is lehet örülni, mármint az érzésnek, hogy HAZAMEGYEK. Érezzük ennek a mögöttes tartalmát? Én igen, függetlenül attól, hogy albérletben élek. Szeretek hazamenni. Ha ez nem így van, dolgoznak a sejtek, az idegi pályák, az alhasi szegmentumok – és előbb-utóbb jönnek a görcsök, a testi tünetek.
4. Normális, kiegyensúlyozott étkezés
Nos, ebben mindig lehetne javítani, már csak azért is, mert az étkezés amellett, hogy biológiai szükségletünk, élvezeti forrás is. A tudatos és egészséges táplálkozás egészégi állapotunk egyik alapja, pillére, ha ez nincs meg, megette a fene az egészet. Lelki egészségünket is befolyásolja a táplálkozás, ez nem is kérdés. Bő cikkben foglalkozott már oldalunk is a gasztroenterológiai problémákkal, a bélflóra egyensúlyának fontosságával, érdemes azt visszaolvasni.
5. Rendszeres testmozgás, sport
Ebben is elkövettem már hibákat, mint majdnem mindannyian. Nem kell azonnal nagy célokat kitűzni, szépen lassan, következetesen és folyamatosan kell emelni a tétet a futásban, a konditeremben vagy a sportpályán. Sosem késő elkezdeni, egy idő után persze érdemes emelni ezt a tétet. Hetente 3-4 alkalommal 20-30 perc mozgás csodákra képes. Itt nincs kérdés: a sport, a mozgás nem olyan, mint egy-egy tabletta, aminek nem ismerjük 100 százalékosan a hatását és mellékhatását. A sportnak és a testmozgásnak, ha követjük az írott és íratlan szabályokat, csak pozitív hatása van: hormonokat indít be, erősíti szervezetünk alkotóelemeit, segít az emésztésben és így tovább. Mennyire jó érzés egy kocogás után elfáradni, leizzadni, majd lezuhanyozni és megpihenni?!
6. Ne zárjuk ki a külvilágot!
Volt, hogy elkövettem azt a hibát, hogy nem fogadtam el egy-egy baráti meghívást, inkább otthon maradtam, elvoltam magamban, egy könyvvel vagy egy meccsel a tévében – aztán persze megbántam. Ápolni kell a baráti, haveri és munkakapcsolatokat, de csak akkor, ha ezek a kapcsolatok őszinték és jól esnek, minden félnek. Menjünk el egy kávéra, egy sétára, egy vacsorára barátainkkal, családtagjainkkal. Ha azt érezzük, fontosak vagyunk egymásnak, akkor lelkünk is kap egy érzelmi löketet, jók vagyunk, jó helyen vagyunk, jó emberekkel vagyunk a világunkban.
A bezárkózás persze van, akit alkatilag elér, és vannak olyanok is, akik szeretnek egyedül lenni. Sokszor magam is így vagyok ezzel, de az ember társas lény, meg kell találni ebben is az egyensúlyt. Egy-egy mosoly, egy-egy gesztus egy másik ember irányába lélekemelő tud lenni. Mosolyt jó adni és jó kapni – ráadásul ingyen van.
7. Testi, fizikai egészség
Egy ördögi kör az egész persze, hiszen nem lehet egyensúlyban lelkünk egészsége, ha testünk nem egészséges. Ha tudjuk, érezzük, hogy valami baj van, akár apró is, ne legyünk restek orvoshoz fordulni. Ha halogatjuk, csak agyalunk és agyalunk, befeszülünk, és annak nem lesz jó vége. Magam sem szeretek orvoshoz járni, de mégis, ha menni kell, hát menni kell. Megnyugszom tőle, hogy megtettem, ami tőlem telhet – még akkor is, ha az ideális állapot fordítva működik. Nem leszek beteg, ha nincsenek meg a rizikófaktorok lelki értelemben sem.
Mikor látja a külvilág, hogy nincs rendben a lelkem?
Ez legtöbbször ott van az ember arcán. Ha próbálom eltakarni, ha nem. Ha nem jó rám nézni, akkor valami nem stimmel. Oké, ebben azért saját magammal is vitatkozom, hiszen mindenki más és más személyiség, fizikai valójában és lelki értelemben is. Engem például sokan beskatulyáznak az első találkozás után, mondván az arcom, a tekintetem „flegma és lenéző” tud lenni (ezt ki szoktam kérni magamnak), miközben, ha megismernek, általában megszeretnek (bocsánat a túlzottan indiszkrét kitérőért). Szóval nem mindig minden az, aminek látszik, de idővel azért le lehet vonni a következtetést.
Ha felfelé nézünk, és nem lefelé az utcán sétálva, ha beszélgetünk a munkatársainkkal, ha foglalkozunk a párunkkal hazaérve, valószínű, rendben vagyunk. Ellenkező esetben ez a szociális egyensúly is megbomlik, aminek lelki okai vannak. Emellett vannak olyan tünetek is, amelyek már komolyabb problémákra utalnak: ha az ember nem képes döntéseket hozni, konfliktusokat megoldani és lezárni, ügyeket intézni és kicsúszik a kezéből minden – a baj komolyabb.
Mindenki másban hisz
Szóval azzal kezdtem, ajánlják nekem folyton a pszichológiai tréningeket, foglalkozásokat, terápiát, és éltem is vele. Néha az ember szkeptikus, de nekem is segített.
Azzal is egyetértek, hogy sokszor saját magunk vagyunk énünk pszichológusai, hiszen a problémákat a külső segítségek mellett mindig magunknak kell megoldani.
De nem mindenki a pszichológusokban hisz, vannak, akik idegenkednek a szituációtól, egy ilyesfajta találkozástól. Szerencsére ma már egyre több tudomány, egyre több szakterület foglalkozik a lelki egészség, a személyiség-fejlesztés témakörével, természet-gyógyászoktól a csoportos és egyéni mentálhigiénés terápiákat vezető szakemberekig.
Veszítenivalónk nincs. Egy próbát megér a dolog, kérjünk segítséget barátainktól, ismerőseinktől. Járjunk nyitott szemmel, legyünk nyitottak a világ, az új információk felé.
Foglalkozzunk magunkkal, lepjük meg magunkat, mert a szürke hétköznapok, a sokszor jogosan érzett mókuskerék és taposómalom (micsoda közhelyek) effektus visszaüthet fejben.
